Az acél edzését követően a megeresztés következett, ami azért fontos, hogy finom szövetszerkezetű perlitet állítsunk elő, azaz konyhanyelven hogy rugalmas legyen az anyag, az igénybevételek számára megfelelőbb legyen, nagyobb szívóssággal rendelkezzen.

A gyakorlatban ezt úgy kell véghezvinni, hogy az edzést követően a célnak megfelelő hőmérsékletre hevítjük az anyagot, majd megfelelő ideig hőn tartjuk. Az anyagjellemzők a hőmérséklet és a hőn tartási idő függvényében változnak

Akit jobban érdekel a téma íme, egy kis szakszöveg, akit nem az ugorja át ezt a bekezdést. Az alacsony hőmérsékleten (100-300°C) végrehajtott megeresztés során a martenzites állapottal járó ridegség csökkenthető (miközben a keménység nem vagy csak alig változik. A magas hőmérsékleten (500-680°C) végrehajtott megeresztés során a martenzit megbontásával,finom karbid-eloszlás és jelentős szívósság érhető el.

A kisebb hőmérsékleteknél és rövidebb időértékeknél a keménységcsökkenés kicsi, ugyanakkor a képlékenység- illetve szívósságnövekedés mértéke is kicsi. A megeresztés hőmérsékletére a rideg (edzett állapotú) darabokat óvatosan kell felhevíteni, mert a hő feszültségekre nagyon érzékenyek. Adott idejű megeresztéseknél a megeresztési hőmérséklet növelésénél a keménység és a szilárdság változása kezdetben nem jelentős. A hőmérsékletjelentős növelésével a keménységcsökkenés (és a képlékenység-ill. szívósságnövekedés) mértéke jelentős lesz.